A dohányzás vágya bár nem dohányzik

Elmúltam öt- meg hathetes, Ez nem volt tőlem ötletes. Minek nőttem fel és mire?

A dohányzás a legnagyobb elkerülhető egészségi kockázat az EU-ban, mely évente A munkahelyeknek és a munkahelyi egészségügyi programoknak lehetőségük van aktívabb szerepet vállalni a dolgozók leszokásának segítésében.

Ha nem vittem, csak ennyire. Nem lettem ószeres vagy fűszeres, Ki rengeteg sok pénzt keres, Csupán dohányos lettem én, De még dohányban is szegény.

Van még a szekrény fenekén Egy kevés csutkás vagdalék, Én rágyújtok, de az nem ég. Halál reá és nyaktiló! Bár volna még vagy hat kiló! A versikét nem én írtam. Nem tudom, ki írta. A Ludas Matyiban vagy a Pesti Izében olvastam valamikor —47 körül, tehát majdnem hatvan éve.

Navigation menu A dohányzás vágya, bár nem dohányzik. Hamutálak nyomában Ha valaki le szeretne szokni a nikotinról, nincs könnyű dolga, mert bár a dohányzás vágya fizikai elvonási tünetek hétig tartanak, a pszichikai függőség akár évekig is elhúzódhat. Az egészségünket súlyosan károsító hatásai miatt veszélyes függőség a dohányzás, érrendszeri betegségeket, illetve rákot is okozhat. A dohányzásról való leszokást több tényező is nehezítheti. Egyre több gyerek cigizik Ilyen például, ha a dohányos eleve kételkedik a leszokás sikerében, ha a környezetben sok az aktív dohányos, ha a dohányzás mellett rendszeresen alkoholt fogyaszt, illetve, ha erősen hisz a dohányzás stresszoldó hatásában, különösen a munkahelyi környezetben.

Emlékezetemből bukkant elő. Lehet, hogy nem teljesen szöveghű. Jól gondolják, a dohányzásról akarok beszélni, több mint ötvenéves tapasztalattal rendelkezem. Nem dicsérni vagy védeni akarom. A füst a szemembe ment, könnyesen, köhögve nevetgéltünk utána. Hát bizony nem lehet érteni, hogy mi a jó a cigarettában, leszokni a dohányzásról és azonnal lefogyott meg, mert fuldokoltam tőle.

Aztán az elemi iskolában is kísérleteztünk. Egyik osztálytársamnál cigiztünk, szülei nem voltak otthon, de nagyon féltem, hogy ha hazamegyek, megérzik rajtam a füstöt, és kikapok. Csak akkor indulhatok, ha már nem bűzlök. Ezt ellenőrizendő osztálytársam nővérére leheltem, érezni-e még rajtam a Levente vagy Szimfónia szagát. A zöld szemű, nagyobbacska lány megengedte, hogy egész közelről ráleheljek.

Ez viszont kellemes volt, olyannyira kellemes, hogy többször is ráleheltem. A háború után csikket szedtünk, vagy kukoricabajuszt sodortunk újságpapírba, mint az oroszok. A gimnáziumban viszont már egyre többen cigiztünk, s egy idő után apám is megengedte, ne járjak elbújni ebéd után. Talpig férfinak bizonyultam, mert megtartottam, amit megfogadtam. Utána büszkén néztem anyámra, nyugodtan cigarettázhatok, hiszen bebizonyítottam, akkor hagyom abba, amikor csak akarom.

A következő leszokási kísérletre már Angliában került sor, de nem egészségi okokból, hanem azért, mert Angliában a dohányzás mindig is igen drága mulatság volt, s ráadásul többet kellett szívnom, mint otthon, mert minden cigarettafajtát gyengének találtam.

Nem ment a leszokás, rájöttem, hogy nem tudok tanulni, figyelmetlen és irritált leszek. Közben valaki felhívta a figyelmemet a francia cigarettára.

A dohányzás vágya, bár nem dohányzik, Hamutálak nyomában

A Caporalt én is ismertem P. Howard légiósregényeiből, s áttértem Gauloise-ra. Ezt szívtam egészen addig, amíg kórházba nem kerültem infarktussal.

A kórházban halálra rémisztettek: le kell fogynom, és le kell szokni a dohányzásról. Fő az egészséges életmód és a helyes táplálkozás. Mert egyébként nem leszek hosszú életű itt a földön.

Ez ben történt. Iszonyatos akaraterővel abbahagytam a dohányzást, és elkezdtem fogyókúrázni. Majdnem egy évig bírtam a kettős terhelést, ez volt a főfoglalkozásom, utána visszaestem, sokkal többet kellett szívnom, és sokkal testesebb lettem, mint valaha. A derék doktor bácsik persze arról nem beszéltek, hogy a visszaeső bűnös még bűnösebb lesz, mint valaha.

Mert többet szívtam, mint előtte. Megfogadtam tehát ez könnyű volt! Ezt a fogadalmamat mind ez ideig sikerült megtartanom. Hatvanadik születésnapomon még egy fogadalmat tettem: ha valaki meghív, először megérdeklődöm, lehet-e náluk dohányozni; ha nem lehet, nem fogadom el a meghívást. Ezzel a rokonság egy részétől is sikerült megszabadulnom. A cigaretta tehát minden nyelvben a Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy akkoriban találták fel a különleges papírba sodort, vékony szálakra vágott dohányból készült rudacskát.

Gondoltam volt, ezek a szavak a múlt század közepén kerültek forgalomba a diáknyelvben. Ez tükörfordítás angolból give up. A cigarettára ugyanis lehet rászokni, de leszokni is lehet róla. Időnként én is abbahagytam a dohányzást. Ezt szintén lehet. De a magyar ember csak a levelet szokta feladni a postán, esetleg a vesztésre álló sakkpartit.

Valaki feladhatja a kabátomat, s majd valaki fel fogja adni az utolsó kenetet is. A magyar írók tudtak a veszélyről, amit a dohányzás okoz. Teljesen tisztában voltak a kockázatokkal és a mellékhatásokkal, bár akkoriban még nem volt divat megkérdezni a kezelőorvosukat.

A magyar irodalom nikotinistáinak koronázatlan királya Kosztolányi Dezső volt. Talán az ő verseiben van a legtöbb utalás a dohányzásra és a cigarettára. Nézzünk meg néhányat. Én természetesen csak azokból idézek, melyekben bűntudatot érez a dohányzás miatt, vagy káros hatására utal. Tévedés ne essék, Kosztolányi nem tüdőrákban halt meg.

Semmi mozgás. Élvezete függőséghez vezet. Minden társadalomban éltek valamilyen élvezeti cikkel. A modern nyugati típusú társadalmak a koffeint, az alkoholt és a nikotint engedélyezték, illetve a Keleten Allah az alkoholt megtiltotta híveinek.

Amerikában is megkísérelték a betiltását, ez volt a Prohibition —ami csak a csempészek zsebét gazdagította. Legutóbb Gorbacsov igyekezete mondott csődöt a Szovjetunióban, hogy leszoktassa honfitársait a vodkáról. Ám minket itt és most csupán a nikotin intézményes üldözése érdekel.

Ötven évvel ezelőtt Sir Richard Doll az angol Medical Research Council felügyelete mellett kollégáival azon dolgozott, hogy felismerjék, milyen környezeti tényezők és társadalmi viselkedési formák járulnak hozzá a lakosság egészségi állapotának romlásához. A kórházak halálozási adatait tanulmányozva úgy találták, hogy a múlt század első felében jelentősen emelkedni kezdett a tüdőrákban elhunytak hogyan tegyem le a cigit. A kutatók, köztük Doll is, eleinte a kipufogógázokra gyanakodtak, hiszen a belső égésű motor feltalálása óta igencsak megnövekedett a nagyvárosokban a forgalom.

Ugyanígy gyanúsított lett az útburkolat építéséhez használt koncentrált kátránytartalmú anyag, a bitumen is. Richard Doll azt találta vizsgálatai során, hogy a tüdőrákban elhunytak nagy része dohányos volt. Iain Macleod, az akkori egészségügyi miniszter sajtókonferencián jelentette be a nem várt eredményt. Ettől kezdve a dohányzás vágya bár nem dohányzik a dohányzás intézményes üldözését. Zárójelben megjegyzendő, anélkül, hogy ezzel Doll és munkatársai érdemeit kisebbíteni igyekeznénk, hogy két náci tudós már ban közzétett egy dolgozatot, melyben a dohányzás és a rák közötti összefüggést kimutatták.

A kutatást Hitler szponzorálta, aki maga is harcos antinikotinista volt. Doll ezt úgy kommentálta később, hogy a náci tanulmány meglehetősen primitív szinten mozgott, konklúziói sem voltak meggyőzőek, és egyébként is csak jóval a saját kutatásai után értesült a dolgozat létéről. Mivel engem csak az üldözés lélektani tényezői érdekelnek, csupán néhány mozzanatot szeretnék felidézni.

Tehát a hatvanas években teljes gőzzel megkezdődött a felvilágosítás. Eleinte látszólag csak a dohányzás csökkentése volt a cél.

Hogy aki húsznál kevesebb cigarettát szív, az nincs veszélyben. Hogy szivarozni kell cigarettázás helyett, mert a szivarban nincs papír, ami a fő rákkeltő anyag. Hogy a dohányzás csak egy rossz szokás, amit könnyű abbahagyni. Különben is tompítja a szaglószervet és az ízlelőbimbókat. Azon nevetgéltünk, hogy ha megöl az alkohol, akkor mit számít az elbutulás vagy a nyomor. A dohányzásellenes jelszóval is ilyenformán volt a baj.

Hogy rákot okoz causes. Ezt egyetlen dohányos sem vette komolyan. Mert ez százszázalékos teljesítményt kíván a nikotin részéről, és ez mindaddig nem igaz, amíg minden dohányos nem tüdőrákban hal meg. A hirdetési hadjárat alkotói úgy okoskodtak, hogy ha azt írják, hogy okozhat may causeami igaz, de nem elég hatásos, akkor mindenki úgy véli majd, hogy ő megússza, tehát rá nem vonatkozik a szentencia.

Az első nagy hirdetési kampány nem volt elég hatásos.

Igaz, így is születtek eredmények. A neofiták, akik néhány napja hagyták abba a dohányzást, dicsekedtek, hogy sokkal könnyebben lélegzenek, jobban ízlik nekik az étel, és jobban alszanak. Még volt egy téves premissza a kampányban. Bagatellizálni akarták a függőséget. A média teli szájjal harsogta, hogy csak egy rossz szokás, amiről akaraterővel bármikor le lehet szokni. Később aztán kiderült, a dohányzás vágya bár nem dohányzik a nikotin molekulái bizonyos a dohányzás vágya bár nem dohányzik záródnak az idegrendszerben, és ez függőséghez vezethet, éppen úgy, mint az alkohol.

De nem mindenkiből lesz alkoholista, aki sokat iszik. Nem minden sokat cigarettázó egyénből lesz nikotinista. Az igazi előrelépés akkor következett be, amikor a nyolcvanas években feltalálták a dohányzás környezetszennyező voltát, tehát azt, hogy a mások által kilehelt dohányfüst beszívása is a secondary smoking rákot okozhat, és a kampány hívei váratlanul hadseregnyi önkéntes szövetségest találtak a nemdohányosokban.

Ekkor kezdődött a boszorkányüldözés. Ez a mozzanat alaposan megosztott minden társadalmat, hiszen végső soron potenciális gyilkosnak lehetett minden dohányost tekinteni. A hisztéria olyannyira felfokozódott, hogy az üldözők mindent megengedhettek maguknak, és elkezdték a dohányosokat kitiltani először helyiségekből, majd épületekből.

Erre egyetlen példa: a feleségemé, aki soha életében nem dohányzott, és mint egy sok alkalmazottat foglalkoztató intézmény liberális főigazgatója, egyetlen helyiséget jelölt ki dohányzásra. A nemdohányosok lobbijának azonban be kellett adnia a derekát, és a dohányosok innen is az utcára kerültek. A könyvtár elé. És itt következik a történet csattanója: a nemdohányos boszorkányüldözők tovább panaszkodtak, a dohányzás vágya bár nem dohányzik a légkondicionáló berendezés beszívja a füstöt, s ez árt az egészségüknek.

Legalább öt méterre menjenek a dohányosok a külső falaktól is, ki az esőbe. Ez bizony már nem valaki saját egészségének a védelme, hanem egy kiszolgáltatott kisebbség üldözése.

És itt kitérőt kell tennem, a keresztény társadalmak struktúrája néhány jellegzetességének a vizsgálata ügyében. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. A Bibliából megtanulták, hogy mi a helyes és mi a gonosz. A gonosz pedig mindenféleképpen üldözendő. Nemcsak jog, hanem kötelesség is. Aki dohányzik, az árt a társadalomnak, tehát üldözendő és megvetendő.

A harmadik, máig tartó fázis akkor indult meg, amikor növelni kezdték a cigarettadobozokon a gyászkeretes felirat nagyságát, s ebben szinte regényeket írtak a hirdetési szakemberek, hogy mi mindennek árt a dohányzás. Árt az bizony sok mindennek. Az orvosok jól jártak, mert bármilyen panasszal jelentkezett egy beteg, mindig lehetett azt mondani, hogy először szokjon le a dohányzásról, s aztán jöjjön vissza. Mert aki nem szokik le a dohányzásról, az fényes tanújelét adja, hogy nem akar egészséges lenni.

Aki pedig nem akar egészséges lenni, azt minek gyógyítani?

Egy videó, amely segít leszokni a dohányzásról

Mivel a nyugati társadalmakban a legfőbb érték az élet szentsége újabban már nem csak az emberéletémegindult a dohányt forgalmazó multinacionális nagyvállalatok felelősségre vonása, mivel embermilliók haláláért felelősek. Ha ez igaz, akkor a működésüket be kellene tiltani. Piacgazdaságban ez persze lehetetlen. Ráadásul az államnak nem érdeke a cégek tönkretétele, mert így jelentős bevételi forrástól esne el. Pereskedés útján viszont csillagászati összegekről van szó.

De a pereskedés bizonyítóanyaga sovány. Hogyan lehet azt bebizonyítani, hogy valaki negyven évig napi negyven éppen Phillip Morris cigarettát szívott el, és így a Phillip Morris multit terheli a felelősség a tüdőrákjáért? Talán még Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereinek a létét is könnyebb lenne bebizonyítani, mint azt, hogy valaki negyven évig egyazon cigarettafajtát szívott.

A dohányzás vágya, bár nem dohányzik. Hamutálak nyomában

A következő lépés a nikotintartalom csökkentése volt. Ma a legmagasabb nikotinmennyiség, ami előfordulhat egy cigarettában, 1,3 mg. Ennyit engedélyez Brüsszel. A dohányzás vágya bár nem dohányzik törvény kötelezte a gyártókat a nikotin- és kátránytartalom feltüntetésére a cigarettán.

Hogy a nagyközönség dönthessen, mennyi nikotint kíván a szervezetébe vinni. A megengedett nikotinmennyiség egyre alacsonyabb lett a cigarettákban.

Úgy gondolnánk, ez jó. Amikor elkezdtem figyelni a folyamatot, akkor a kátrány aránya a nikotinhoz ,5 volt abban a cigarettafajtában amit szívok, s így az arányszám Ugyanabban a cigarettában ma ,7.

Tehát a kátrányt és a nikotint nem sikerült egyenlő mértékben csökkenteni, ennek nyilván technológiai okai vannak.